Második bejegyzés

Mégis hányszor kell még bőgve elaludnom? Hányszor kell még önmagamat ostorozva lehajtanom a fejem? Mikor fogják már észrevenni, hogy minden egyes szavukkal egyre jobban széttörnek és mélyebbre zuhanok... 

Miért ilyen szemét a társadalom?

Miért nem veszi észre senki, hogy szenvedek?

Mikor lesz ennek már végre vége?

Most már tényleg bebizonyosodott, hogy lelkiekben teljesen elvesztem. Mindenért bőgök. Minden percben eszembe jutnak a bántó mondatok, megjegyzések. Nem tudok másra gondolni. Fogalmam sincs, hogy ki vagyok és mit akarok... Egyáltalán mit keresek még mindig itt?

Mindenkit eltaszítok magamtól.

Nem akarom, hogy sajnáljanak.

Miért utasítom vissza a segítséget?

Első bejegyzés

Nem szeretnék semmiféle bevezetőt írni. Egyszerűen csak szeretnék sorokon, oldalakon keresztül panaszkodni, hátha könnyebb lesz a szívem, hátha fogok tudni őszintén mosolyogni, hátha boldog leszek...

Utálom magam!

Undorodom magamtól!

Legszívesebben öngyilkos lennék!

El vagyok teljesen keseredve!

Elveszettnek érzem magam!

Segítsetek!

Minden egyes áldott napon szembe kell néznem magammal és a zord külsőmmel. Minden egyes nap lenéző, undorodó pillantásokat állnom kell. Úgy kell tennem, mint ha nem érdekelne. Egyik fülemen be, a másikon ki. Erősnek mutatom magam, erősnek látnak... De csak én tudom, hogy legbelül több ezer darabra törtem. Hallom, hogy röhögnek a hátam mögött, érzem ahogy megdobálnak miközben az iskola folyosóján megyek, látom, hogy egyesek szánakozva, mások pedig lenézően néznek rám.

Tudom, hogy csúnya vagyok! Tudom, hogy dagadt vagyok! Tudom, hogy minden héten ugyanazokat a ruhákat hordom! Tudom, hogy a bőröm nem makulátlan! Tudom, hogy a hajam nem olyan, mint ha a fodrászomtól jöttem volna! Tudom, hogy más vagyok! Mindent tudok... Miért kell minden egyes alkalommal ezt hozzám vágnotok?

Senki se tudja, hogy hányszor sírtam azért, mert kövérnek vagy csúnyának neveztek. Talán néhányan tudják, milyen az mikor az összes sértésre emlékszik az ember... Tudja mikor mondták, tudja ki mondta és tudja, hogy miért mondta. Mindenki tuja, hogy vannak öngyilkosok és mindenki tudja, hogy oka van annak ha valaki öngyilkos lesz, csak éppen fogalmuk sincs róla, hogy az ok mi volt.

Rengetegszer gondolkoztam azon, hogy öngyilkos leszek. Tervbe volt véve a kés általi halál, a nyolcadik emeletről való kiugrás, gyógyszerek általi halál... Vagy csak szimplán felvágom az ereimet a suli mosdójában, hogy végre valahára észrevegyék, hogy mit tettek velem! De nem volt, nincs és nem is lesz hozzá bátorságom, hogy ezt megtegyem. Az öngyilkosság nem oldja meg a problémáimat... Csak egyfajta megfutamodás a folyamatos sértések és piszkálódások ellen.

Már nem tudok hinni magamban!

Már nincs önbizalmam!

Tönkretettek!